Akikért a harang szól

Az első világháború hőseire emlékezik a hét végén, a noszvaji De la Motte kastélyban nyílt kiállítás.

Dsupin Pál muzsikája adta meg a jelet: megnyílik az Akikért a harang szól című kiállítás a noszvaji De la Mote kastélyban. A tárlat a 100 esztendeje kirobbant első világháború hőseinek állít emléket, de elkalauzol a 1914-es Noszvajra, személyes sorsokat, mikrotörténeteket mutat be, s felhívja a figyelmet arra is: emlékeznünk kötelesség, hogy a múltat a helyén kezelhessük, s ne  történhessen többé hasonló szörnyűség.

Mint azt Ifj. Herman István, a megyei közgyűlés alelnöke a megnyitón elmondta: a legtöbben Trianonra és a területvesztésre gondolnak a világégést hallva. Ám szavai szerint a legkomolyabb a társadalmi változás volt, az, hogy mindennapossá vált a halál, és a tragédiák iránti közöny. Mint fogalmazott: ez hozhatta el a háborús bűncselekményeket, s mindazt a borzalmat, ami ezután jött.

Pintér Tamás, a kiállítás alapját biztosító Nagy Háború Kutatásért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke felidézte: 1914. június 28-án 52 hónapra elszabadult a pokol a Földön.  Hazánkból 3,5 millióan vonultak be katonának, s 660 ezren vesztették életüket. Többen, mint a korábbi háborúkban együttvéve. Noszvajról a korabeli adatok szerint 218-an vonultak be, s 58-an soha többé nem jöttek vissza. A kiállítás azonban nemcsak róluk szól, hanem azokról is, akik itthon maradtak, s mindazokról, akik a fronton, vagy hazájukban élték át a borzalmakat. A Hemingway-regény címe John Donne egyik költeményéből származik:
“minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: – érted szól.” A noszvaji tárlat nemcsak a noszvajiaké, bár az anyag fontos elemeit ők maguk “adták össze”, személyes emlékeket, fényképeket megosztva a nagyközönséggel. A kiállítás azonban, mint a harang, értünk, mindannyiunkért  is szól.