„A muzsikálásra tettem fel az életem”

Zongorista-előadóművész, pedagógus, rendezvények, zenés show-műsorok ötlet-és házigazdája. Gonda László nemcsak a hangszer mögött érzi elemében magát, éppúgy motiválja az, hogy tehetségeket segítsen, illetve, hogy eljuttassa mindenkihez az igényes muzsikát.

–    Nem is olyan régen nagyszabású zenés-show műsort láthatott a publikum a Bartakovics közösségi házban. Ráadásul, ez a télvíz idei program hagyománynak mondható. Hogyan kezdődött mindez?
–    Először a hevesi zeneiskola vezetőjeként próbálkoztam egy másfajta műsorral, mint a megszokott. Az volt a koncepcióm, hogy a zeneoktatásnak nem szabad pusztán a négy fal között történnie, nyitni kell kifelé, s ezt a műfajokra is értem. Ott, Hevesen volt tehát az első ilyen zenés show-műsor, amelynek hatalmas sikere volt. Öt-hat évvel ezelőtt, pedig a Hotel Egerben szerveztünk egy ilyet, egy nagybeteg fiú, Pári Adrián megsegítésére. Tartalmas, de szórakoztató műsort állítottunk össze, s láttuk, erre igény van, ezért – miután az ügy mellé állt az Egri Kulturális és Művészeti Központ – úgy határoztunk, évente megtartjuk a programot. Mecénásokat kerestünk, így jöttek a képbe a vadászok. Ráleltünk egy olyan témára, ami szinte kimeríthetetlen, hiszen  sok olyan dolog van a természettel kapcsolatban, amit a művészetben is meg lehet fogalmazni.  Az elmúlt egy-két évben, köszönhetően a közönségnek, már van mozgásterünk. Az esemény persze ettől nem nyereséges, de nem is ez a célunk, hanem, hogy bemutassuk a műfaji sokszínűséget és azt, hogy lehet tartalmasan eltölteni egy estét, szórakoztató programokkal, műfaji sokszínűséggel.

–    Ha már műfaji sokszínűség! Idén ötödik alkalommal rendezik meg a Bárzenész Találkozót, ahol aztán tényleg találkozunk mindennel a poptól a jazzen át a filmslágerekig. Készültök valamilyen különlegességgel?
–    Amikor elindult ez a kezdeményezés, azt éreztem, aktív bárzenészként talán ehhez a műfajhoz értek a legjobban. Öt évvel ezelőtt úgy gondoltam, érdemes lenne megpróbálni összeszedni azokat a kollégákat, akik ebben a szakmában dolgoznak. Be akartuk mutatni, ez nem füstös hakni, hanem igényes, élő szórakoztatás. Egy bárzenésznek ugyanis rengeteg műfajban otthon kell lennie. Örömmuzsikálásnak indult, s láttuk: van értelme. Érdekes, de a napokban Máltán jártam egy konferencián, s ott minden utcasarkon bárzenészek dolgoznak, sőt még a reptéren is áll egy zongora, magam is odaültem játszani. Magyarországon azonban ez hiányzik, pontosabban Egerben már kezd visszatérni… Idén ötnapos lesz a találkozó, július 6-10. között. Mesterem, Szepesi György, aki nemrégen hunyt el, a kezdetektől fogta a kezem, s bátorított, segített. Úgy gondolom, fontos, hogy az egész ország megismerje az ő munkásságát, így az idén kibővült találkozó felveszi a nevét, s Szepesi György  Bárzenész Találkozó lesz.
–    A több naphoz minden bizonnyal több helyszín is dukál…
–    A Kis Dobó téren lesz a megnyitó, ott emlékezünk majd Szepesi Gyuri bácsira. A Trilla- az  élőzene Versenye, már az Agria Parkban lesz. Olyan műfajokban versenyezhetnek itt a fiatal tehetségek, amit egy bárzenésznek illik, kell tudnia. Az indulókat szakértő zsűri értékeli majd, Esze Jenő tanár úr, Rácz Kati jazzdíva, Farkas Gábor Gábriel énekes és Hunyadi László, az X-Faktor hangképzője. Különlegesnek ígérkezik a negyedik nap egy Moulin Rouge-hangulatú program lesz az Uránia Moziban… és még számos érdekesség. Az utolsó nap már egybeolvad a Bikavér Ünneppel, idén ugyanis az Érsekkertben találkozhat a publikum a bárzenészekkel.

 

elso_nap_barzenesz07
–    A tehetségkutatást pedig nemcsak nyaranta tartod fontosnak, hiszen zenetanárként folyamatos a kapcsolatod a fiatalokkal, sőt, nemrég a Szalában is fontos programot szerveztetek. Mit lehet erről tudni?
–    Az Egri Zenészek Egyesülete, amelynek az elnöke vagyok, alapvető célul tűzte ki a tehetségkutatást és a tehetséggondozást. Fontosnak tartjuk, hogy átadhassuk mindazt, amit tudunk, azoknak is, akik valami oknál fogva hátrányt szenvednek. A szociális városrehabilitáció kapcsán az önkormányzat kiírt egy pályázatot, amin sikerrel szerepeltünk, így tavaly szeptembertől oktathattunk a városrészben. Nagyon sok tehetséges fiatallal találkoztunk, akikkel foglalkoztunk, s akik végül egy zárókoncerten is bemutatkoztak, a Kossuth-díjas Bangó Margit előtt. Barátom, zenésztársam, Báder Ernő igazi példaként állt a gyermekek előtt, hiszen ő hatéves korától egyedül utazott Budapestre, hogy Rajkó Zenekarral tanuljon, ma pedig  ismert prímás, világlátott ember.
–    Mi a következő nagy álmod?
–    Egy rendkívül érdekes, értékes programsorozat elején járok.  Helyi és országosan ismert művészekkel  felkeressük Heves megye településeit egy-egy produkcióval. A projekt keretén belül  Tiszanánán Húsvétkor  adunk koncertet  a református templomban. Fontos missziónak tartom, hogy elvigyük a művészetet a kistelepülésekre is, s ha létezik hely, ami a kultúra fellegvára lehet, az a templom.

–    Számos program kötődik a nevedhez. Nem fárasztó ez?
–    Persze, néha nem könnyű, de mindig új impulzusok érnek, olyanok, amelyek motiválnak. Ha csak a bárzenész találkozóról beszélek, az elmúlt öt év alatt rengeteg olyan országos hírű művészek fordultak meg itt, akikkel  azóta is kiváló a kapcsolat: pl.: Zalatnay Sarolta, Rácz Kati, Bangó Margit, Pitty Katalin, Pély Barna, Falusi Mariann, Majsai Gábor. Emellett persze az elismerés is erőt ad: 2012-ben Heves Megyei Prima Közönségdíjat, 2013-ban Heves Megyei Prima Díjat vehettünk át Báder Ernővel a sokszínűség, a missziós zenetevékenység és a művészeti munka miatt, ami hatalmas mérföldkő az életemben. Meglehet, sokféle dolgot csinálok, de mindig az a legfontosabb, hogy meglássuk az emberben a jót, és hirdessük, amit a legjobban tudunk. Én pedig a muzsikálásra tettem fel az életem…