Eger fenegyereke – Harmati Laci bácsi

Aki ismeri, Laci bácsinak hívja, pedig nem egy bácsis alkat, Ő egy kőkemény, régi vágású üzletember. Amolyan Gentleman típus. Amikor megjegyeztem, hogy nehezemre esett elhinni hány éves is valójában, azt válaszolta köszöni szépen, bár ha egy 18 éves lánytól hallaná ezt, az valahogy jobban esne neki.
A 75. születésnapja alkalmából beszélgettünk Észak-Magyarország turizmusának meghatározó alakjával, a Hotel Eger & Park mellett számos turisztikai létesítmény tulajdonos-igazgatójával, Harmati Lászlóval.

Több mint 40 éve a szállodaiparban dolgozik, neve és munkássága jól ismert a szakmában és az egriek számára egyaránt. Egy optimista és lendületes ember, akinek semmi sem tudja letörölni a huncut mosolyt a szeme sarkából. De nem is csoda hogy ilyen fiatalos, minden egyes napját a teniszpályán kezdi, szabadidejében pedig verseket tanul.
Négy éve – a miniszterelnök javaslatára – a köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta neki, idén augusztus 20-án pedig „Pro Agria” Életműdíjat vehetett át Habis László, Eger Polgármesterétől Varga Mihály gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes jelenlétében.
75. születésnapján Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is felköszöntötte, az üdvözlő levelet Nyitrai Zsolt Eger és térsége országgyűlési képviselője adta át neki.

EgerHírek – Hogyan lett Önből vállalkozó?

Harmati László – Nagyon, nagyon messzire kell visszanyúlni. Minden a középiskolában kezdődött. Budapestre jártam a SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) közgazdasági technikumába. Már ott megalapítottuk másodikos koromban az iskolaszövetkezetet, aminek volt kettő üzlethelyisége és engem választottak meg fő boltosnak. A tanulótársaimat kétheti váltásban osztották be hozzám gyakorlatra. Kis kantinok, büfék voltak ahol a ceruzán, füzeten át a kimért nápolyi- és málnaszörpig mindent árusítottunk. Mivel ez egy elég nagy komplexum volt a kollégiumokkal együtt, óriási  forgalmat bonyolított, még a kerületből is bejártak cukrászsüteményt vásárolni. Ezt kettő évig én vezettem. Ebből volt zsebpénzem, ami rám is fért, mert sajnos engem otthonról – Aldebrőről – a szüleim nem tudtak támogatni.

Mikor negyedikes lettem megválasztottak az iskolaszövetkezet elnökének, de közben én voltam a diáktanács elnöke is, külön, saját bejáratú helyiségeim voltak az iskola épületében, illetve a kollégiumban.
Érettségi után hazakerültem egy évre erőgyűjtés céljából, a Kápolnai Szövetkezetnél voltam könyvelő és mindenes, mert abban az időben a kis szövetkezeteknél mindent kellett csinálnia az embernek.
Jelentkeztem a Közgazdasági Egyetemre, előfelvételis voltam, ami akkoriban azt jelentette, hogy egy év várakozással automatikusan felvették az embert. Augusztusban azonban két helyről is értesítettek, – Debrecenből a Mezőgazdasági Akadémiáról, valamint Budapestről a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskoláról – hogy amennyiben nem akarok egy évet várni, úgy elkezdhetem a tanulmányaimat szeptemberben.
Így kerültem vissza Budapestre. Elnyertem egy SZÖVOSZ ösztöndíjat és egy havi 48 órás állást a Budapesti 1-es Földszöv-nél. Az ösztöndíjam 800 forint-, az állás 500 forinttal járt és mellette a középiskolás osztályfőnököm révén magántanítványokat oktattam matematikából és könyvvitelből. S mivel abban az időben még szombat délelőtt iskola volt, szombat délutánonként és vasárnap eljártunk a Rózsa dombra kőművesek mellé meszes gödröt ásni és egyéb fizikai munkákat vállalni.

Mikor újból hazakerültem Domoszlón, Mátraalján egy nagy szövetkezet alakult, Gyöngyöstől Verpelétig bezárólag, 7 évig ott lettem osztályvezető majd főosztályvezető. Aztán 1971-ben elcsábítottak a gyöngyösi szövetkezethez áruházigazgatónak a Gyöngyszöv Áruházba. Felajánlották, hogy építhettem a bírósággal szemben lévő ABC áruházra egy lakást. Ez a 130 m2-es lakás 100 m2-es tetőterasszal – majd egy későbbi bővítés után 60 m2-es tetőkerttel – volt az első igazi családi fészkünk.

EgerHírek – Hány éves volt ekkor?

Harmati László – Huszonnyolc. Két év múlva bevittek a központba kereskedelmi főosztályvezető elnökhelyettesnek, s mivel hozzám tartozott a kereskedelem és vendéglátás, így nekem jutott az a nagyon szép feladat, hogy 1974-75-ben én vezényeltem le a mátrafüredi Avar Szálló építését, ami akkor óriási nagy szám volt, hiszen a vidék első wellness szállója lett.

Szoktam mondani azóta is a szállodás barátaimnak, hogy csak azt kívánom, amit akkor megéltem, hogy mindennap szobafoglalási protekcióért csörgött a telefonom. Nádas Gábor zeneszerzőt (Nádas György humorista édesapja) szerződtettem le az éjszakai bárba, aki akkora hangulatot csinált, hogy a 65 fős helyen egy tűt nem lehetett leejteni egész héten.

EgerHírek – Ezek szerint itt ragadta meg a szállodabiznisz?

Harmati László – Tulajdonképpen itt. Maga az építkezés is elég komoly mutatvány volt, hisz’ akkor Magyarországon nem lehetett építőanyagot kapni, az import-stop miatt vért izzadtunk a francia uszodatechnikával, óriási erőpróba volt a megépítés és a beüzemelés is. Akkor azt mondtam,

Hogy ebben a házban nem fogok tudni nyugodtan eltölteni egy órát soha, mert mindig arra emlékszem vissza, hogy mennyit szenvedtem ezért.

1982-ben aztán becsaltak Egerbe, Áfész elnöknek. Itt végig jártam a 29 községet és láttam, hogy milyen szomorú hálózat van itt az Áfész mögött, hozzáfogtam egy nagy fejlesztéshez. Jött egy lehetőség, a kistelepülési rekonstrukciós program keretében, mely kedvezőbb elszámolást biztosított a SZÖVOSZ és a Pénzügyminisztérium között, ennek kapcsán 600 milliós fejlesztésbe kezdtünk. Végig építettük a falvakat ABC-kel és vendéglátóipari egységekkel, kisebb panziókkal.

EgerHírek – Úgy tudom, voltak komoly bukások is ebben az időszakban.

Harmati László – Sajnos igen, engem sem kerültek el. 1988-ban az akkori Bevételi Igazgatóság (NAV elődje) 116 millió forintra bírságolt azért, mert egy kistelepülési rekonstrukciós program keretében a vályogfalakat kiváltottuk normális téglafalakra és nem azt csináltuk, amit az akkori rossz szabályozás engedett. Majd ugyanebben az évben egy Amerikába szakadt hazánk fiával egy csomagküldő szolgálatot akartunk indítani a tengerentúlon, népművészeti és háziipari termékekkel. Kiküldtem négy húsz lábas konténernyi árut, 65 millió forint értékben és amikor ez kiért, ez az úriember eltűnt az áruval együtt. Ez a kettő együtt hatalmas összeg volt – 170 millió forint – és én egyedül maradtam. Annak ellenére, hogy komoly külkereskedelmi jogunk volt –

Mi törtük meg a Merkúr monopóliumát, 200 kispolskit hoztunk be Lengyelországból, majd 2000 tonna borsót exportáltunk Indiába és 20 ezer Music centert hoztunk Dél-Koreából

– komoly érvágás volt ez akkor. A büntetés felét aztán az országos főigazgató engedte el.

EgerHírek – Akkor biztosan voltak ellenségei is jócskán.

Harmati László – Kétszer találkoztam olyan emberrel életem folyamán, aki keresztbe akarta törni a karrierem. Az egyik egy gyöngyösi elsőtitkár volt.
A feleségemet használták fel – aki abban az időben lett egy iskola igazgatója, de ehhez ugye szükséges eljárás volt a pártfelvétel. Az űrlapon kérdésként meg volt jelölve, hogy volt-e templomi esküvője. Találgattuk, hogy beírjuk-e vagy sem. Ha beírjuk alapból elvágnak, ha nem és kiderül, akkor pedig azért. Nem gondoltuk volna, hogy az egyház ezt az információt kiadja, így hát megtudták. Szerencsére a kapcsolataim révén sikerült átvészelni ezt az időszakot, de majdnem az állásomba került.

A második eset az egri Áfészhoz kötődik, ahol akkor 15 ezer ember dolgozott és egy vizsgálattal kapcsolatos realizáló értekezleten viccet csináltak a közművelődési előadó iskolai végzettségének hiányosságai kapcsán. Pechemre a hölgy a megyei rendőrkapitány felesége volt. Próbáltam menteni a menthetőt, fizetésemeléssel áthelyeztük másik területre, ahol kevésbé volt reflektorfényben. Azt hittem jót tettünk vele, de egy olyan lavinát indított el, aminek kapcsán odáig jutottunk, hogy egy veszteséges autósbolt óriási és eladhatatlan autóalkatrész készletének leárazásakor rám sütötték az üzérkedést és majdnem még börtönbe is kerültem. Az üzlet tulajdonosa 9 hónapig volt előzetesben, engem 13 hónapig gyanúsítottként kezeltek. Agyrém volt az az időszak.

EgerHírek – Visszakanyarodva a rendszerváltás időszakához, hogy folytatódott a történet?

Harmati László – Összetalálkoztam egy nyugat-német befektető csoporttal, amelyik hajlandó volt az egri Áfész 50 százalékos tulajdonrészével vegyes vállalatot indítani és ekkor alapítottuk meg az Eger Invest RT-t 600 milliós alaptőkével, melyet a bécsi tőzsdén 220 százalékos árfolyammal jegyeztek be. Később ez osztrák tulajdonba került és az egyik igazgatósági taggal 1991-ben egy külön céget alapítottunk, amelyben már nekem is volt 1,5 milliós tulajdonrészem.
Ezzel a céggel vettük meg az egri Panoráma Vendéglátó Vállalatot és építettük meg Eger első négycsillagosát, az Unicornist, majd a Liget Casinót és a noszvaji pártüdülő felvásárlásával a Panoráma Hotelt.
Később onnan is kiváltam és a Budapest Bank hitelének segítségével aztán 1996-ban kivásároltam a bécsi tőzsdén az Eger Invest-et, amivel 2001-ben az Eger Hotelt is megvettem. Ehhez már én építettem meg a konferencia és wellness részleget, a 17 év alatt erre az épületre összesen 4 milliárd forintot költöttem.
Közben hozzám került az egri Minaret Hotel is, megépítettük Mátraszentimrén a Hotel Narád & Park-ot, valamint Egerszalókon a Thermál Kempinget. De van a horvát tengerparton is érdekeltségünk.

EgerHírek – Mekkora ez a cégbirodalom most?

Harmati László – Kettő Részvénytársaság és tizenhét Kft üzemeltet hat szállodát, amiből egyet most adok el. Az éttermek pedig ki vannak adva bérbe.

EgerHírek – A fiatalabb korosztálytól gyakran hallani, hogy abban az időben könnyebb volt érvényesülni, vállalkozást építeni, mint most. Mit gondol erről?

Harmati László – Nem igaz, egyáltalán nem volt könnyű. Churchilltől szoktam idézni, aki ezt mondta a háború utáni Angliában:

„A vállalkozó egyesek szemében vérszomjas tigris, akit legjobb volna lelőni, mások fejős tehénnek nézik, de csak kevesen tudják, hogy valójában igásló, mely a szekerünket húzza.”

Sajnos úgy gondolom, hogy Magyarországon még mindig itt tartunk. De hát az irigységért meg kell dolgozni, a szánalom pedig ingyen van.

EgerHírek – Ön szerint kellenek ma politikai kapcsolatok ahhoz, hogy az emberből sikeres vállalkozó válhasson?

Harmati László – Ismét egy idézettel válaszolok, Kopátsy Sándor közgazdász szavai ezek:

“A politikával úgy bánj, mint a tűzzel: Ne menj túl közel, mert megéget. Ne legyél túl távol, mert fázni fogsz.”

 

Fotók: Nemes Róbert