Mert az anyukájuk is azt mondta…!

Az encsi Anyukám Mondta étterem diadalútja egy Isten háta mögötti településről elindulva a legújabb kori magyar gasztronómia mesébe illő sikertörténete. Már a neve is egy csoda, és jó ha tudjuk, a névadásnak egri vonatkozása is van. A kilencvenes években Olaszországban dolgozó testvérpár – ők a tulajdonosok –  egyikét, Dudás Szilárdot először erről kérdeztük.

Dudás Szilárd – Ez valóban igaz, a névválasztásnak van egri vonatkozása, mégpedig a grafikus és marketinges szakember, Ipacs Géza révén, aki az egész arculatunkat megtervezte. Szabolcs bátyám, amikor beszélgettünk, az anyám mondta, az anyu mondta és az anyukám mondta változatokat használta felváltva, és ez az utóbbi kifejezést éreztük hozzánk közelinek, mert igazán kedves volt. Bár gondoltunk előtte is arra, hogy ezt valahogy felhasználjuk, de az igazság az, hogy nem mertük felvállalni ezt a kicsit meghökkentő nevet. Mígnem egyszer a Szepsy család elkészítette nekünk a ház borát, és annak címkéjén meg kellett jelenjen a logó, a név és még valami szlogen, ami kifejezi a helyt stílusát, hangulatát. Ugyanis az első időkben Pizza Sarok néven futottunk, ezt örököltük, mert ezt a helyi pizzériát így vettük meg. Éreztük mi, hogy váltani kell, de nem tudtuk pontosan, mi lenne a legjobb, mi legyen a címkén, mi legyen a cégéren. Akkor mondta Szepsy István, hogy ismer Egerben egy kitűnő szakembert, aki tudna nekünk segíteni.

Eger Hírek – Amikor Ipacs Géza megtudta az étterem akkori nevét (Pizza Sarok) egészen pontosan hogyan reagált?

Dudás Szilárd – Egészen pontosan Géza azt mondta, hogy „ezzel a köcsög névvel, messzire nem fogtok eljutni…” Azzal védekeztünk, hogy nem mi találtuk ki, mert így vettük meg az éttermet. Aztán beszéltünk arról, hogy nekünk van egy elképzelt irányvonalunk, sőt gondoltunk is egy névre, aztán félve megosztottuk vele az ötletünket, tehát hogy Anyukám mondta… És erre mondta Géza, hogy Úristen, ez szenzációs!

Eger Hírek – Hogyan, milyen ütemben vált ismertté a hely, miképpen bővült a vendégkörük?

Dudás Szilárd – Ha tíz éve beszélgetünk erről, akkor azt mondom, hogy Encs és környéke, vagy Miskolcról eljött egy-két ember, ami tőlünk 30 kilométerre van. Ha öt éve, akkor már 80 kilométeres távolságról szólnék, ebbe már benne van Nyíregyháza, Kassa, Eperjes, a másik oldalról Tokaj. Ma már nagyon kitágult ez a kör, nem érdemes kilométerekről beszélni, létezik a gasztroturizmus, tehát végül is mindegy, hol az étterem, ha el szeretnék jutni oda. Itt a SVÉT találkozóján is látom azokat az arcokat, akikkel tavaly Veszprémben találkoztam, és valószínűleg ők jövőre is ott lesznek Sopronban. Tíz év alatt nagyon nagy változások következtek be, előtte néha eljártak az emberek vacsorázni, de ma már ez egyben egy élményt is jelent. Ez vonatkozik a borgasztronómiára is, hiszen a kettő nem választható el egymástól. Jó látni, hogy egy ilyen rendezvényre háromezer ember kijön.

 

Eger Hírek – Felkészültek a rohamra, mert hosszú sorokat látok itt, és persze érdekelne, mit hoztak magukkal?

Dudás Szilárd – Nagyon nagy erőkkel készültünk, páran meg is jegyezték, hogy túllövünk a célon, de nem érdekes, nem fogyhat el az étel idő előtt. Több mint hétszáz bárányragus pizzát kínálunk, előételként pedig egy padlizsángolyót karamellizált hagymával, és desszertre is gondoltunk, ami egy rózsavizes panna cotta, természetesen olaszos ízvilággal.

Eger Hírek – De azért nyugtasson meg minket, nem csak Tokajból érkezhet a ház bora…

Dudás Szilárd – Egyáltalán nem, a vörösborok közül Bolyki Jánosé a ház bora, de több egri pincészet kínálata is szerepel a borlapon, például a St. Andrea Merengője Lőrincz Gyuritól, vagy Thummerer Vilmos   Bikavére is ott van az éttermünk polcain.

Fotók: Nemes Róbert