Kurdiné Nagy Klára: Nem  főnök vagyok, hanem a vezető

Andornaktálya központjában a főútról lefordulva érződik a jellegzetes illat. A friss kenyér, pékárú félreismerhetetlen illata. Egy hangulatos kis irodában ülünk le beszélgetni Kurdiné Nagy Klárával, a családi vállalkozásként működő Kurdi Family Pék Kft. vezetőjével. Négyszer kapták meg az ország kenyere címet, legutóbb idén, a Várhegyi Deressel. Hamarosan kiderült, az a titok, hogy valójában nincs titok.

– Minden szakma, amit jó szívvel művelnek, hivatássá érik. Még a nagymamámnál együtt sütöttük a kenyeret, akkoriban egy héten egy napon volt erre lehetőség. Nagyon szerettem vele lenni, sok élményem van ebből az időből.  Férjemtől is ezt láttam, aki az édesanyjától tanulta ezt. Mindketten a szakmában voltunk és mindig is szerettük csinálni – mesél a kezdetekről Kurdiné Nagy Klára.

– Üzemük Andornaktályán van, de nem a környéken kezdték a szakmát.

– Somogy megyében éltem, balatonparti lány vagyok, a siófoki kenyérgyárban dolgoztunk a párommal, onnan mentünk Csurgóra, majd Komlóra és végül  Szekszárdra. Ezt követte a saját vállalkozás indítása, 2001-től vagyunk itt, Andornaktályán.

– Mi vonzotta ide Önöket?

Kurdiné Nagy Klára elismerő oklevelet vesz át Nyitrai Zsolttól

– A gyermekeinknek is ez a szakmája, a vőknek is. Úgy döntöttek, hogy ők is családi vállalkozásban szeretnének dolgozni. Egy olyan helyet kerestünk, ahol szívesen élnénk és tudnánk dolgozni. Ez az üzem adott volt, mint lehetőség, megvásároltuk, ebben láttuk a jövőt. Fontos szempont volt az is, hogy van egy kisfiúnk, – ma már 26 éves – aki allergiás, asztmás volt. Sokat jártunk Egerben, Lillafüreden. Azt gondoltuk, hogy ezt a vidéket célozzuk meg, mert mindenféle szempontból megfelel. A nagy gyerekek, amikor jöttek megnézni az üzemet, azonnal beleszerettek a környékbe.

– Akkor tulajdonképpen egyfajta dinasztiáról is beszélhetünk.

– Valamilyen szinten igen. Itt vannak a fiatalok, ők viszik tovább és dolgoznak.

– Azt szokták mondani, hogy aki péknek megy, mindig lesz kenyere és sosem fázik. Minden bizonnyal megvannak ennek a szakmának a további szépségei is.

– Minden reggel friss kenyeret tehetünk az emberek asztalára, ez nagyon szép és jó dolog. Látjuk a gyermekeinken, embereinken, hogy jólesik szép és jóízű terméket készíteni. Felemelő, hogy az embereknek enni adhatunk.

– A kenyér szimbolikus az életünkben, a minőséget mégis sokan nem nézik.

– Most már egyre inkább az a tendencia, hogy a minőségi terméket keresik és választják az emberek. Igaz, hogy drágább a jó termék, de mégis rájöttek sokan, hogy az egészség nagyon fontos, s ehhez mindenképpen egészséges táplálék szükséges.

– Az emberek két dologhoz vonzódnak, a tradícióhoz és az innovációhoz. Hogyan lehet ezt egyszerre szem előtt tartani?

– Lehet variálni a technológiával, különböző lisztekből keverni a kenyerekhez, süteményekhez. Hagyományos termékkel is lehet innovatívan megjelenni, mi így dolgozunk, kovászos technológiával készül minden. A 2011-es Szent István-napi kenyerünk például főtt burgonyával készül, kovásszal.

– Az innováció eredményeképp már négyszer volt az ország kenyere a termékük. Miért tartják fontosnak, hogy ott legyenek a mezőnyben?

– Ez egy megmérettetés, a kollégákkal együtt, s egyébként is olyan emberek vagyunk, hogy szeretünk időről-időre újat gondolni. S ha úgy látjuk, hogy az jó, azt meg is kell mutatni másoknak. A versenyszellem mindenkiben benne van. Teljesen egyforma termékeket persze mi sem tudunk csinálni, hiszen kézműves pékség vagyunk. Fontos, hogy az itt élő emberek szeressék azt, amit adunk, Egerbe és 50 kilométeres körzetébe jutnak el a termékeink, nem szállítunk már messzebbre, az megnövelné a költségeket.

– A jó termékhez jó alapanyag kell, rá kell szánni a pénzt, a versenynek ez is része.

– Ha valamiből kivesszük azt, ami belevaló, az már nem lesz ugyanolyan. Volt egy kolléga, aki mondta, hogy felhagyott egy korábban sikeres termékkel, mert már nem olyan jó. Kiderült, hogy eltért a technológiától, egyszerűsített, s persze a végeredmény sem lett az, amit várt volna.

– Kézműves pékségről van szó, de mégis jó néhány családnak adnak munkát.

– Nem mindegy, hogy milyen kollégákkal dolgozik együtt az ember, én elmondhatom, hogy nagyon jó munkatársaim vannak, ez egy bővebb, 70-80 fős család. Én nem  főnök vagyok, hanem a vezető és ezt tudják is. Figyelünk egymásra.

– A versenytársakkal milyen a viszony?

– Nincs rossz viszony, a megyei Pékszövetség elnöke vagyok, a korrekt viszonyban hiszek, s ezt várom el másoktól és persze magamtól is.

– Mit tanácsol, ha valaki bemegy a boltba, hogyan válasszon kenyeret?

A kenyérben igazság szerint nem lehet nagy csalfaság, az olcsó kenyérnél meg kell nézni, hogy miből készült és mekkora a súlya. De ismét mondom, a minőségnek ára van.

– A jó kenyérnek is kell a reklám, Önök hogyan népszerűsítik, ismertetik meg termékeiket a vásárlókkal?

Természetesen jelen vagyunk a Facebookon és, ha van valamilyen új termékünk azt reklámozzuk is. A legfontosabb tapasztalataink szerint továbbra is a szájhagyomány. Az emberek elmondják egymásnak, hogy ez jó kenyér, s máris lesz egy újabb vásárló.

– Az ország kenyere cím is jó reklám, melyet legutóbb idén kaptak meg, s Ön is kapott egy elismerő oklevelet augusztus 20-a alkalmából Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselőtől. Mennyire fontosak, inspirálóak az ilyen visszajelzések?

– Számomra nagyon fontosak ezek. Az én párom közel három éve halt meg, 37 évet dolgoztunk együtt, s akkor nagyon kétségbeestem, hogy hogyan tudom folytatni. Ő nagyon jó szakember volt, s a visszajelzések azt mutatják, hogy most is jól csináljuk, továbbra is. A kollégák is büszkék minderre, őket is inspirálja.

– Hogyan tud kikapcsolódni, hogyan töltekezik?

– A családommal. Van három unokánk, s bár nem élünk együtt, sok időt töltünk egymás társaságában. Ilyenkor nincs helye a munkának. És van egy nagyon-nagyon jó barátnőm, akivel 35 éve vagyunk barátságban, ha nagyon fáradt vagyok, hozzá menekülök és jól kibeszélgetjük magunkat.

Bérczessy András