Tízéves születésnapját ünnepli az Ethnofil zenekar

Az Egerből induló csapat december 29-én az Uránia moziban ad koncertet.

Noha a kereken tíz évvel ezelőtt megalakult Ethnofil manapság már fővárosi zenekarnak tekinthető, a csapat döntő része mindmáig ezernyi szállal kötődik Egerhez. És nemcsak azért, mert a családjuk, sok ismerősük és barátjuk jelenleg is itt él, hanem, mert az első zenei lépéseiket is e városban tették meg, no, és persze, itt élhették át először, mit is jelent a siker. Épp ezért készülnek az átlagosnál is nagyobb izgalommal a decemberi egri koncertjükre. Erről és a maguk mögött hagyott évtizedről beszélgettünk Weil Andrással, a zenekar vezetőjével és billentyűsével.

– Talán megbocsátják nekünk az olvasók, hogy nem magázódunk, de vagy húsz esztendeje ismerjük egymást… Szóval: amikor 2008-ban létrejött az Ethnofil, gondoltátok volna, hogy eljön majd az idő, amikor a tizedik szülinapot ünnepelhetitek?

– Dehogy – mondja Weil András. – Akkortájt mindnyájan 16-17 évesek voltunk, és meg sem fordult a fejünkben, hogy tíz év múlva még a zenével foglalkozunk. Az pedig pláne nem, hogy az Ethnofil akkor is létezik majd. Igazi ritkaságnak számít, hogy az a gyerekkori szerelem, amit akkor éreztünk a zene és a zenekarunk iránt, a mai napig nem múlt el. Ezért is olyan szép ez a történet mindnyájunk számára.

Ízelítő:

– Noha ma már Budapest az Ethnofil székhelye, úgy hiszem, Eger mostanság is fontos az életetekben, elvégre a héttagú zenekarból hatan e város szülöttei…

– A tíz esztendő folyamán Egernek más és más szerepe volt a zenekar sorsának alakulásában. Az első években mindent itt csináltunk, később, amikor többen a fővárosban folytattuk a tanulmányainkat, a város megmaradt a legfőbb hadszíntérnek: itt volt a székhelyünk, a hangszereink, és természetesen ide jártunk vissza próbálni, amiként innen indultunk koncertezni is. Aztán Budapest vált meghatározó helyszínné, s talán éppen ez az oka, hogy a szülővárosunkba mindenkor az átlagosnál sokkal nagyobb izgalommal jövünk zenélni.

Így vagyunk a december 29-i egri lemezbemutató koncertünkkel is, ahol – reményeink szerint – olyan barátokkal, ismerősökkel is találkozunk majd, akiket meglehetősen régen láttunk.

– Ha a korábbi két lemezeteket kulcsszavakkal kelleme jellemezni, akkor azt mondhatnánk, hogy a magyar népzenére alapoztatok, ami nem nélkülözte az eklektikusságot és az improvizációt. Ugyanez érvényes a harmadik lemezetekre, az angol nyelvű The Edge-re is, amelyet az egri nézők élőben is hallhatnak majd?

– A magyar népzenére való építkezés kétségkívül igaz volt az indulásunk utáni időszakra, amiként a második lemezünk esetében helytálló az „eklektikus” és az „improvizatív” jelzők említése is. A 2018-ban született The Edge azonban különbözik ezektől. Noha az improvizáció a koncerteken továbbra is megmarad, de ehhez társult egy, az elektronikus zenékre jellemző gondolkodásmód, ami a modern zeneszerzést egyre inkább fémjelzi.

– Úgy tudom, a december 29-i, az egri Uránia moziban megtartandó lemezbemutató koncert – ami az Egri Ifjúsági Zenei Program támogatásával jött létre – több szempontból is kuriózum lesz…

–Ez így igaz. Részint, mert a tízéves szülinap alkalmából olyan, korábbi Ethnofil-zenék is elhangzanak, amiket nagyon régen nem játszottunk, másrészt azon barátaink is fellépnek velünk, akik jelenleg már nem tagjai a zenekarnak. Mindezeken túlmenően a koncert erős vizuális élményt is kínál majd, hiszen a számokat – kihasználva, hogy az Uránia mozi a helyszín – egy látványos élő vetítés kíséri, amikor is a közönség a zenéhez passzoló, izgalmas grafikai anyagot láthat. Az Urániában és az interneten jegyet vásárlóknak pedig úgy kedveskedünk, hogy az első száz vevő számára egy olyan fotóalbum letöltését is lehetővé tesszük, amely abban a kétútközi kastélyban készült, ahol a The Edge megszületett.

– Sokat beszéltünk már a múltról, illetve a közeli jövőről. De mi az Ethnofil célja, ha kicsit messzebbre is előretekintünk?

–  Miután azt láttuk a különböző országokban való fellépéseinken, hogy a közönség vevő a zenénkre, szeretnénk az európai jelenlétünket állandósítani, ami azt jelenti, hogy jó lenne évtől évre másfél-két hónapot külföldön tölteni, ami épp úgy jelenti a jelentősebb zenei fesztiválokon való részvételt, mint egy-egy koncertkörutat. A távlati cél pedig az lenne, hogy mindezt a tengeren túl is megvalósíthassuk.  Tudjuk, hogy ez nagy falatnak tűnik, de a zenénk ismeretében egyáltalán nem lehetetlen.

AZ ETHNOFIL ZENEKAR NÉVJEGYE:

Megalakulás helye és éve: Eger, 2008

Tagok: Kocsis Levente (basszusgitár), Moldván Zsolt (ütőhangszerek), Okos Viola (ének, hegedű), Okos Gergely (dobok), Őrsi One-AB András (hangminták/effektek), Zahár Fanni (fuvola, szaxofon), Weil András (zenekarvezető, billentyűs)

Lemezek: Fülön Csíp (2011), Kókuszmúzeum (2014), The Edge (2018)

Díjak: 2012-ben megnyerték az A38 hajó Talentométer elnevezésű országos zenei versenyét, 2015-ben pedig a Szimpla Lemming Program fődíját