Dr. Ternyák Csaba: Ez az év megtanított bennünket arra, hogy fegyelmezettebbek legyünk

Közeledik az év vége, ilyenkor sokan számot vetnek az elmúlt esztendő történéseiről, eredményeiről. Ezért az Eger Hírek évértékelése, jövő évi kitekintésre kérte Dr. Ternyák Csaba egri érseket. A főpásztor szerint – nagy lehetőség volt ez az év arra, hogy életünket sokkal tudatosabban éljük meg, rájöjjünk arra, hogy minden nap ajándék, nemcsak magunk számára, hanem azoknak is, akiket szeretünk, akik számítanak ránk. Ez az év megtanított bennünket arra, hogy fegyelmezettebbek legyünk.

EH: Vészterhes éven vagyunk túl. Az egyház szempontjából, egri perspektívából szemlélve milyen évet hagyunk a hátunk mögött?

TCS: Kifejező a vészterhes jelző. Az év elején senki nem gondolt arra, hogy mi vár ránk. Sok programunk és rendezvényünk elmaradt, köztük ifjúsági táborok és találkozók, amelyek átkerültek az online térbe. Sajnos ebben a helyzetben én sem tudtam látogatni a közösségeinket, megerősíteni híveinket a bérmálások és egyéb egyházközségi ünnepek alkalmával. Azzal, hogy felfedeztünk új, internet adta kommunikációs csatornákat, persze nem tudtuk pótolni a valódi találkozásokat, amelyek egyébként az egyház természetéhez tartoznak.

EH: Mi lehet ennek az évnek a legfőbb tanúsága, tanítása?

TCS: Életünkben kell, hogy legyenek fix találkozási pontok, amikor ezek elmaradnak, akkor értékeljük őket igazán. Ezért fontos, hogy megbecsüljük családi és baráti kapcsolatainkat, összejöveteleinket. Ezek korábban olyan természetesek voltak. Nagy lehetőség volt ez az év arra, hogy életünket sokkal tudatosabban éljük meg, rájöjjünk arra, hogy minden nap ajándék, nemcsak magunk számára, hanem azoknak is, akiket szeretünk, akik számítanak ránk. Ezért még tudatosabban kell vigyáznunk egészségünkre és másokra. Ez az év megtanított bennünket arra, hogy fegyelmezettebbek legyünk. Gondolok itt a maszk viselésétől, a távolságtartáson át akár a mindig aktuális, közlekedésben való udvariasságig, egymásra való figyelésig. Szinte nincs olyan család, amelyet valamiképpen ne érintett volna a pandémia, vagy úgy, hogy megfertőződtek, vagy úgy, hogy talán valakit el is veszítettek. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy nem mi vagyunk életünk urai.

EH: Hogyan alkalmazkodott az Egri Főegyházmegye ezekhez a megváltozott körülményekhez?

TCS: Amikor először jelentkezett a vírus, akkor elsők között ürítettük ki a szenteltvíztartókat, a szentmiséken megszüntettük a kézfogást és a nyelvre áldoztatást. Csökkentettük az érintkezések számát, bevezettük a maszkviselést, és gyakorlatilag minden általános előírást alkalmaztunk a templomi körülményekre, valamint közösségi összejöveteleinkre. Skizofrén helyzetbe kerültünk, mert míg korábban próbáltunk mindent megtenni, hogy a híveinket meghívjuk a templomba, most hirtelen – éppen az ő érdekükben – annak örültünk, ha kevesen jönnek el. Oktatási intézményeink a többi hasonló intézmények sorsában osztoztak, hasonlóképpen a hitoktatás is. Ez a helyzet arra ösztönöz bennünket, hogy tovább keressük az új formákat.

Az év során felértékelődött a Szent István Rádió és Televízió küldetése. Nagyon sokan szinte csak ezen keresztül tudtak belekapcsolódni az egyház életébe. Gondolok itt elsősorban azokra az idős emberekre, akik szociális otthonokban élnek és nincs lehetőségük elhagyni az intézetet. Számukra a rádió szinte az egyetlen kapocs a külvilággal. Részben a vírusnak „köszönhető”, hogy nagyobb hangsúlyt fektettünk az online lehetőségekre. Ennek egyik jele, hogy rádiónk ma már az okos telefonok applikációja segítségével is elérhetővé vált.

EH: Mint az köztudott, érsek úr is megszenvedte a koronavírust. Milyen személyes tapasztalatokkal tud, tudott szolgálni a híveknek?

TCS: Mint mindenkire, rám is váratlanul csapott le a kór. Szeptember végén egyik reggel lázasan ébredtem és bár a lázam néhány nap után elmúlt, az ízlelés és szaglás elvesztése nem hagyott kétséget afelől, hogy mivel állok szemben. Fizikailag ugyan kevésbé viselt meg a betegség, de az, hogy közel négy héten át voltam karanténban, az egy kicsit hosszú volt… Aminek viszont nagyon örülök, hogy sikerült magamat szinte hermetikusan elzárni, ennek következtében a munkatársaim közül senki sem kapta meg tőlem a betegséget. Az összes kispapunk és a teológiai tanárok jó része már szintén túl van a betegségen. Eleinte megosztottam velük „élményeimet”, de később erre már nem volt szükség, mert azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokféle módon jelentkezik a betegség.

EH: Történelmi jelentőségű épület rekonstrukciók zajlanak a szemünk láttára. Sorra újulnak meg az egyházi fenntartású épületek Egerben és a bazilikán kívül és belül is jelentős munkálatok folynak. Ez egy sikertörténetnek tekinthető, de hogy jutottunk el idáig?

TCS: Hosszú évtizedeken keresztül nem volt lehetőség, hogy a belvárosnak ezeket a patinás épületeit rendesen karban tartsuk és azt is mindenki látta, hogy a felújításuk is már jó ideje aktuális volt. Az Érseki Palota központi épületét európai uniós forrásból újítottuk fel öt évvel ezelőtt a Látogatóközpont számára, a két oldalsó szárny, a bazilika, a volt ferences templom és rendház, valamint a szeminárium épületének felújítása pedig a magyar kormány támogatásából valósul meg.

EH: A jövőben két katolikus óvodával is bővül Eger. Hol tartanak jelenleg az előkészítő munkálatok, illetve hol épülnek ezek az intézmények?

TCS: Két négycsoportos óvoda előkészületei vannak folyamatban. Mindkét óvoda jellegzetessége lesz, hogy fokozottan törekszünk a gyermekek biztonságára, hiszen játszótereiket belső udvar veszi körül. Az egyik óvoda a volt Szervita Rendház területén épül, egy kertekkel körülvett ingatlanon. Reményeink szerint a kórház közelsége különösen vonzóvá teszi majd az intézmény alkalmazottai számára. Itt rövidesen elkezdődik az építkezés. A másik óvoda a Szent István Rádiónak is helyet adó Főegyházmegyei Irodaház mögötti területen épül a Deák Ferenc utcában. Itt a szükséges ingatlanok megvásárlása egy kicsit tovább tartott, ezért koncepcióterv elfogadása után, jelenleg az engedélyes terv előkészítése zajlik.

EH: Mit üzen a következő évre?  

TCS: A hosszú járványos időszakban sokan elkeseredtek, türelmetlenek és reményvesztettek lettek. Éppen ezért legfontosabb feladatunk, hogy a reményt ébren tartsuk azokban, akik figyelnek az egyház hangjára. Mindannyiunknak tanulnunk kell a mögöttünk hagyott év tapasztalataiból. Sokkal jobban kell például figyelnünk immunrendszerünk karbantartására. A vitaminok fogyasztása és a rendszeres testmozgás mára sok ember életének részévé vált. Ez azonban nem elegendő, szükség van arra is, hogy megerősítsük mentális és lelki immunrendszerünket. Az elmélkedés és az imádság, Istennel való kapcsolatunk elmélyítése segít abban, hogy életünk nehéz időszakaiban le tudjuk győzni félelmeinket.